A „meghűléses” betegségek fő kórokozója a rhinovirus, de kétszáznál több féle vírus okozhatja és bakteriális fertőzés is súlyosbíthatja a tüneteket. Az influenza gyengébb immunrendszerűeknél, újszülötteknél, időseknél akár halálos is lehet. A tüneteket az immunrendszer fertőzésre adott reakciói váltják ki. 

A bakteriális eredetű felső légúti infekciók antibiotikumkezelése gyakran hibás gyógyszerválasztáson alapul. A világszerte egyre növekedő mértékű antibiotikumrezisztencia visszaszorítása érdekében a lehető legszűkebb spektrumú antibiotikum választására kell törekednünk a mindennapi gyakorlatban.

A szag- és ízérzékelési zavarok étvágytalansághoz, akaratlan fogyáshoz, életminő­ség-romláshoz vezethetnek. Az ízérzékelés zavarai 95%-ban inkább a szaglás, sem­mint az ízlelés károsodására vezethetők vissza. A szagláskárosodás fő okai: allergiás rinitisz, krónikus rinoszinuszitisz, felső légúti fertőzés, fejsérülés, neurodegeneratív betegség (pl. Parkinson-kór), gyógyszerszedés. A fül-orr gégészeti vizsgálaton túl fontos az I., VII., IX. és X. agyideg működésének ellenőrzése. A kognitív működések vizsgálata, nazális endoszkópia, orr- és melléküreg-CT, agyi MRI is indokolt lehet. A szagláskárosodásban szenvedők fele idővel részlegesen gyógyul. Dohányzók és férfiak körében kisebb az állapotjavulás esélye.

Az orrpolipózis, az idült rinoszinuszitisz, az intrinszik asztma vagy az urtikária hátterében gyakran áll „aszpirinérzékenység” (analgetikumintolerancia). A betegség főként nők között jelentkezik az élet harmadik évtizedétől. A nazális tünetek évekkel megelőzhetik az asztmát vagy az akut intoleranciát. Az orrpolipok sebészi beavatkozást igényelhetnek, heteken-hónapokon belül kiújulhatnak. Az intrinszik asztma sokszor csak szisztémás szteroidkezeléssel kontrollálható.

A szerzők a rhinosinusitisről és az orrpolipózisról megjelent új európai szakmai irányelv (European Position Paper on Rhinosinusitis and Nasal Polyps 2012) családorvosok és nem fül-orr-gégész szakorvosok számára gyakorlati szempontból legfontosabb ajánlásait ismertetik. Hangsúlyozzák a kórképek definíciójában történt változásokat, és részletes táblázatokban mutatják be a terápiás ajánlások újdonságait.

Minden szülő komoly küzdelme a gyermekkori nátha, melynek orvoslása számos buktatót rejt. A melléküregek gyulladásos állapotát nevezzük sinusitisnek, mely zömmel bakteriális eredetű.

A folyékony sóoldattal végzett orröblítést a krónikus rhinosinusitis tüneteinek kezelésére használják. Nem  egyértelmű, hogy a sóoldatos orrmosás az enyhe vagy közepes fokú allergiás rhinitis és az akut felső légúti fertőzések tüneteit is hatásosan enyhítené.

Számos gyógyszer hatására alakulhat ki eosinophil tüdőgyulladás, és a sugárkezeléseknek is lehet ilyen szövődményük. A kórkép tüdőbetegségek heterogén csoportját foglalja magába, jellegzetessége az eosinophil tüdőinfiltrátum, perifériás eosinophiliával vagy anélkül.

Minden allergénspecifikus kezelési módszer alapja a szenzitizáltság meghatározása az immunglobulin E antitestek szérumból történő kimutatásával vagy a légúti allergénekkel végzett bőrteszttel. A szenzitizáltság ismeretében tanácsot adhatunk a betegeknek arra vonatkozóan, hogy miként kerülhetik el az allergéneket, és megtervezhetjük az immunterápiát.